Pihenjen Mezőhegyesen egy 100 éves iskolában!

Peregi Vendégház és Iskolamúzeum, Mezőhegyes, 47-es major

47-es major, Külsőpereg, hrsz. 1420.
Mezőhegyes
5820
GPS-koordináták:
46.29299
20.89861

Telefon: 00 36 70 3765034,
00 36 70 3139623, 00 36 70 3139643
csanadaradtorontal@gmail.com, peregivendeghaz@gmail.com

Túrák a Marosháton

2012.10.14 20:44

Kerékpártúra-javaslat a Marosháton 3 napra

  1. nap, csütörtök este

Érkezés, kipakolás, a kerékpárok leszerelése, ellenőrzése, felkészítése a másnapi túrázásra. Érkezéskor a házigazda üdvözlő itallal – battonyai bodzaszörppel, szódavízzel és házi szilvapálinkával – fogadja a vendégeket. A szálláshely elfoglalása közben megbeszélik a három nap programját, az esetleges változtatásokat (ha például esős az idő) leegyeztetik. Közben elfogyasztják az előre megrendelt bőséges vacsorát. A házigazda megosztja velük a Marosháttal kapcsolatos legáltalánosabb tudnivalókat, a Maros hordalékkúpja mentén kialakult táj sajátosságait: a jégkorszaki reliktumfajokat is felvonultató löszpusztaréteket és a különleges madárvilágnak otthont adó szikeseket. Elmondja a soknemzetiségű terület kialakulásának történetét, a török utáni szerb, szlovák, román, magyar betelepítéseket, a szomszédos Pereg középkori tragédiáját, amikor is 70 falu népét mészárolták le a tatárok a peregi sáncokon belül. Elmondja az 1920-ban épült 47-es majori iskola történetét is, ahol még József Attila is járt 1921-22-ben. Végezetül részletes, fénymásolt térképvázlatokat ad a vendégeknek a bejelölt túraútvonalakkal.

 

  1. nap péntek

47-es major – 39-es major (Árokospuszta) – Mezőhegyes – lóversenypálya – 20-as major- 21-es major – 73-as major - Mezőkovácsháza – 47-es major

 

A csapat 8 óra körül kel, 9 órára megreggeliznek. Az első nap a közvetlen környéket térképezik fel. Jórészt követik a Marosháti túraútvonalak közül a 4-es mezőhegyesi külterületi túrát, és elkerekeznek Árokospusztán át Mezőhegyesre, ott végigjárják a mezőhegyesi látnivalókat: (mezőhegyesi belterületi 1-es és 2-es túra útvonalak). Délelőtt megnézik a Városházát, az evangélikus templomot, a jószágigazgatói villát, a régi Csikós csárdát, az ómezőhegyesi majorudvarban a putrikat, majd visszaúton a víztornyot, a református templomot, az Öregcsűrt, a főépítészi villát, a Pekerájként is ismert iker-szárazmalmot és a nyári lovardát.

Dél körül éppen a Hotel Nonius környékén járnak, ott költik el ebédjüket, amit előre megrendeltünk nekik.

Ebéd után végigkerekeznek a többi mezőhegyesi látnivaló előtt: megnézik a Ménesbirtok központi épületét, az egykori postakocsi-állomást, a fedeles lovardát, amelyet kísérővel meg is tekinthetnek belülről, a Kocsimúzeumot, megnézik a Centrál Vendéglőt, a korzót és a Bazár épületét.

Ezután elindulnak a lóversenypálya felé, ahonnan a 20-as és 21-es, majd a 73-as major érintésével haladnak tovább. Onnan északra fordulva Végegyházánál kiérnek a Mezőhegyes-Mezőkovácsháza főútra. Mezőkovácsházán megnézik az egykori gettó helyét, falán emléktábla, a történelmi szoborparkot, majd a nap lezárásaként fürdenek egyet a parkfürdő termálvizében. Kellemesen elfáradva, a fürdő zárásakor, 19 órakor indulnak vissza a szálláshelyre, ahová 20.30-kor érkeznek meg. Ott már várja őket az előre a Centrál étteremből megrendelt bőséges vacsora. Az esti beszélgetés és borozás – ajánlani lehet hozzá Balla Géza Ménes-hegyaljai vörösborait – után éjfél körül a csapat fáradtan, de élményekkel tele hajtja álomra a fejét. Másnap nehéz, de érdekesnek ígérkező nap vár rájuk.

 

  1. nap szombat

47-es major – 48-as major - Battonya – Tompapuszta – Tótkomlós – Mezőkopáncs – Tótkomlós – Nagyér – Pitvaros – Mezőhegyes – 47-es major

Élve a bevezetőben említett lehetőséggel, a csapat kíváncsi a szombati battonyai piacra, amely a legnagyobb a környéken. Ezért hét óra körül kelnek és egy gyors kávézás után kerékpárra pattannak, hogy a régi palotai úton Battonyára kerekezzenek. Útközben elmennek az egyik legrégebbi szántatlan mezsgye mellett, amely valaha Arad és Csanád megye határát jelezte, most pedig Romániát és Magyarországot választja el egymástól. A májusi időpontban a mezsgyén olyan növényeket láthatnak, mint a kék atracél, a közönséges ínfű, a mirigyes kakascímer, a sziki pozdor, mezei varfű, ligeti zsálya.

Egy rövid kitérőt tesznek a 48-as majornál, megnézik a csikótelepet és az egykori csikóslakot, a putrit, majd a szomszédos Kráterre (1962-ben olajat kerestek itt, de a fúrótorony elsüllyedt, helyén ismeretlen mélységű tó alakult ki) vetnek egy pillantást.

7-8 kilométeres tekerés után Battonyán a főutcán haladnak végig, a piacon vásárolnak friss paprikát, paradicsomot és azzal kísérik le a forró lángost. Kis pihenés után körülnéznek a városban, kívülről megtekintik a város hét templomát, a kíváncsibbak benézhetnek a Molnár C. Pál freskóival díszített katolikus templomba és az ország egyik legszebb ikonosztázát bemutató, 1779-ben átadott szerb ortodox templomba. Elkerekeznek a román ortodox templom, a református, az evangélikus és a görög katolikus templom mellett, megnézik a parasztbarokk stílusú egykori baptista imaházat és a Molnár C. Pál emlékházat.

Majd továbbindulnak Tompapusztán át Tótkomlós felé. Tompapusztán megtekintik az egykori Purgly-kastély parkjából megmaradt óriási tölgyfát és a kastély egykori gazdasági épületét, amelyben jelenleg vendégfogadót alakítanak ki. Majd folytatják útjukat a régi, Budát Araddal összekötő úton, amelyen Végegyházán keresztül Tótkomlósra jutnak. Útközben szép fasorok szegélyezik útjukat, kitérőt is tehetek a környék egyetlen megmaradt keményfás, tölgy-szil-kőris ligeterdejébe, a 67-es major melletti Rajta-erdőbe, ahol – kis szerencsével – szürke gémet, kis kócsagot, fehér gólyát, egerészölyvet, vörös vércsét láthatnak.

A túravezető közben leírhatja a közeli, de szigorú védettsége miatt nem látogatható Kistompai löszgyep különleges növény- és állatvilágát.

Mire a csapat megérkezik 13. óra körül Tótkomlósra, igencsak megéheztek. De sebaj, ott a Szekeres vendéglő, a Rózsa fürdővel szemben, ahol tájjellegű szlovák ételeket vagy kiváló halászlevet fogyaszthatnak el.

Utána végigmennek a tótkomlósi túraútvonalon: Szlovák Tájház (Széchenyi u.) – Jankó János szülőháza – Juraj Dolnozemsky Magángyűjtemény (Gajdács u.) - Komló Szálló - Evangélikus templom - Szlovák Néprajzi Gyűjtemény - Városháza – Természet Háza - Szlovák Emlékház (Szép utca) – Szánkódomb – Száraz-ér sétány (Érparti sor) – Rózsa Fürdő – Erzsébet-liget.

Délután a mezőkopáncsi templom felé veszik az irányt. A Tótkomlóstól 7 kilométerre fekvő Árpád-kori templom eredetileg román stílusban épült, majd gótikus stílusban bővítették. A múlt század 30-as éveire romos állapotba került, már csak néhány faldarab állt. Egy lelkes pap, a tótkomlósi apátplébános, dr. Csepregi Imre kezdeményezésére 1933-35 során azután módszeres régészeti feltárást követően teljes körűen helyreállították a templomot, amelyben a mai napig tartanak istentiszteletet. A felújítás során egyértelműen láthatóvá tették az épület eredeti, vörös téglás részeit. Érdekesség, hogy a több száz éves téglák között olyan kötőanyagot használtak, amely szívósabb, mint maga a tégla, ezért sok helyen a téglát már elmállasztotta az időjárás, de a kötőanyag még mindig a helyén van. Mezőkopáncstól dél felé haladva a csanádi pusztákon, a Körös-Maros Nemzeti Park területén járunk. A szigorúan védett részeket nem háborgatjuk, de találunk kilátót, ahonnan beláthatjuk a tájat. Ez a szikes puszta volt egykor az uralkodó tájtípus ezen a vidéken, a török idők előtt sem voltak itt kiterjedt erdők. A török utáni tömeges betelepítésekkel törték fel a falvak határait, és tűntek el sorban a löszgyepek. Ezzel szemben azokon a vidékeken, ahol a só közelebb van a felszínhez, és a szikesedés más feltételei is adottak voltak, nem volt érdemes feltörni a pusztát, így jóformán napjainkig egy majdnem egybefüggő puszta maradt meg, amely Kardoskúttól Békéssámsonon és Csanádalbertin át egészen Csanádpalota határáig húzódik. A terület legértékesebb részei: a kardoskúti Fehér-tó, a Tótkomlós és Makó közötti Montág-puszta és a legdélebbre fekvő Királyhegyesi-puszta a Körös-Maros Nemzeti Park szigorú védelme alatt állnak, oda csak engedéllyel és vezetővel lehet belépni.

Egy dűlőúton átvágunk Nagyérre, majd onnan Pitvaroson át jutunk vissza Mezőhegyesre. Pitvaroson megtekintjük Tószegi Gyuláné magángyűjteményét, a helyi szlovákok jellegzetes szőtteseivel, bútoraival, használati tárgyaival.

Igencsak este lesz, mire a csapat visszaér a 47-es majorba Árokospusztán át. Ezen a napon maguknak főznek az előre összevásárolt alapanyagokból. Mivel a csapat 4 tagja Tótkomlósról már nem ment tovább Mezőkopáncs felé, ők estére bográcsos egytálétellel várják a többieket.

  1. nap

47-es major – Árokospuszta - Csanádpalota – Nagylak – Apátfalva – Királyhegyes – Csanádalberti – Mezőhegyes – 47-es major

 

Mivel sportos csapatról van szó, még bírják energiával, így az utolsó nap elindulnak, hogy megnézzék a Maron árterét Nagylak mellett. Reggeli után Árokospusztán át bemennek Ómezőhegyesre, onnan a „régi palotai” úton elkerekeznek Csanádpalotára. Onnan Kövegyen át jutnak el Nagylakra. A falu határában, a gyümölcsösnél jutnak ki a Maros folyóhoz. A Maros Magyarország egyik legérintetlenebb folyója, csak a Dráva és Rába egyes szakaszai hasonlíthatók hozzá. Élő, medrét, partjait manapság is aktívan alakító folyó, amely több száz kilométeres út után ér a mai Magyarország területére. Útja jóformán Aradig hegyek között vezet, és csak a magyar határ előtt lassul le, ennek megfelelően Aradtól kezdve kezdi lerakni hordalékát, a román oldalon a Lunca Muresului (Maros-ártér) Nemzeti Park területén a kavicsot, a magyar oldalon a homokot. Olyan mennyiségű a hordalék, hogy a folyó medre is folyamatosan változik. Új zátonyok, szigetek születnek a folyóban néhány hónap, vagy év alatt, és mivel az országhatár mindig a folyó medrének középvonalában halad, ezért a térképek újrarajzolására is szükség volt a közelmúltban Magyarcsanád térségében: hazánk területe az új szigetek jóvoltából több hektárral nőtt.

Érdemes pár gondolatot ejteni az itteni, és a Maros mentén még több helyen is megtalálható ún. ártéri vagy „dzsungelgyümölcsösről”. A hagyományos tájhasználat része volt az ártéri gyümölcstermesztés. Az évenkénti elöntés gondoskodott a tápanyag-utánpótlásról, a gazdák speciális „biológiai” módszerekkel védekeztek a kártevők ellen. Egy-egy ültetvény vegyes fajtákból áll össze, legjellemzőbb a birsalma, a dió, a szilva és az alma, de körtével és meggyel is találkozhatunk. Az ültetvények soha nem érintkeznek egymással: egy-egy kisebb zöldségeskert, szántó választja el egymástól két gazda ültetvényét. A kártevők és a betegségek terjedését így korlátozták.

A Nagylaktól négy kilométerre található Bökény falucskánál lesz a következő megálló. Az egyutcás falu házaival szemben közel 10 méter magas kunhalmot találunk, amelyet érdemes közelebbről is szemügyre venni, hiszen ez hazánk egyetlen ártéri kunhalma. Magassága miatt eleve figyelmet érdemel: valószínűleg több volt, mint temetkezési hely, hiszen a magaslatról az egész környéket szemmel lehetett tartani. A halom növényzete is figyelemre méltó: a klasszikus löszgyepre jellemző fajok (tejoltó galaj, pusztai csenkesz, taréjos búzafű) megtalálhatók rajta, de akar egy-két igazi különlegesség is, például a közönséges borkóró, amelynek komoly populációja látható itt.

Egy pillantást vetünk a falu temetőjére benne néhány érdekes egykori nemesi síremlékre, majd folytatjuk utunkat Magyarcsanád felé.

Magyarcsanád tulajdonképpen az egykori Csanád megye székhelyéül szolgáló, ma Románia területén található Csanád (Cenadul) városnak a Maros túlpartján elterülő testvértelepülése. A túlparton 3-4 kilométerre fekvő Csanádra áthallatszik a magyarcsanádi harangszó. A második világháború végéig masszívan megépített közúti és külön vasúti híd kötötte össze a két oldalt: Szeged és Temesvár között ez volt a legforgalmasabb útvonal. A visszavonuló magyar csapatok azonban felrobbantották a hidat, amelyet azóta sem sikerült újjáépíteni. Elgondolkodtató, hogy a második világháború vége után 65 évvel (!) Temesvárról vasúton csak Aradon, Békéscsabán és Orosházán keresztül lehet Szegedre eljutni.

A töltésen továbbkerekezve megcsodálhatjuk a Maros tájépítő képességét: láthatjuk az épülő zátonyokat, szigeteket. Fényképezzük le őket, mert egy év múlva már nem ismernénk erre a vidékre!

Ennyi kerekezés és látnivaló után itt az ideje egy bőséges ebédnek! A Magyarcsanáddal jóformán egybeépült Apátfalván javasoljuk a főút mellett fekvő Black Bull vagy a Pintér éttermet.

Apátfalváról Királyhegyes felé vehetik az irányt a kerekezők, útközben (kb. 8 kilométerre) érdemes megállni egy fotózás erejéig a Langó-kápolnánál a csanádpalotai út kereszteződésében. A kápolnát a jómódú Langó család építtette egy évszázaddal ezelőtt. Útközben egy középkori eredetű, kb. másfél méter magas kőkeresztet is láthatunk.

Ha elfogyott az időnk és az energiánk, akkor a kereszteződésnél jobbra fordulunk, és Kövegyen és Csanádpalotán át elérjük a reggel már említett „régi palotai” utat, és visszaindulunk a szálláshelyre.

Ha még van időnk, és elég, ha csak estére érünk vissza, akkor tehetünk egy izgalmas kitérőt a Királyhegyes melletti Csikóspusztára. A természet szerelmesei megfelelő előzetes szervezéssel a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatóságánál (Szarvas, Anna-liget 1., Tel. 66/313-855) bejelentkezve az itteni szigorúan védett területen fekvő tavat és mocsaras pusztát - ahol túzokok is élnek - megtekinthetik. Az amatőr természetbúvároknak marad a csikóspusztai Blaskovics-kápolna és a falu főutcáján található néhány egyszerű, de szép kúria. Innen Makó-Rákos felé vesszük az irányt, majd onnan Csanádalberti felé kerekezünk tovább. Alberti határában, a falu táblától balra megtekintjük a romos állapotú, de még mindig némi szépséget sugárzó egykori Nicsovics-kastélyt, majd jobbra egy földúton kb. 2-3 kilométert kerekezve felkeressük a környék nevezetes kunhalmát, a Fekete-halmot, ahonnan akár tíz kilométerre is ellátni. A halom növényzete jellegzetes lösznövényzet, ritka fajokkal.

Innen Pitvaroson és Mezőhegyesen át térünk vissza a 47-es majorba, kiindulási helyünkre.

Egy gyors hideg vacsora elfogyasztása után hazaindulnak, miután a házigazda elköszönt tőlük.

 

Forgatókönyv esős idő esetére

A fenti túraútvonalak egy része földúton halad, ezért csak száraz időben járható kerékpárral. Az összes leírt úti cél és látnivaló azonban aszfaltozott úton is elérhető, némi kerülővel, vagy azonos idő alatt. A 47-es majorból aszfaltos úton ugyanolyan gyorsan elérhető Battonya és Mezőhegyes is. A tótkomlósi program esetén Tompapusztáról vissza kell jönni Battonyára a betonúton, és Mezőhegyesen át kell folytatni az utat Tótkomlósig. Az utolsó nap a „régi palotai” út kiváltható néhány kilométeres kerülővel a Mezőhegyes-Pitvaros-Csanádpalota aszfaltozott úttal.

 

Alternatív úti célok, programok

A tervezett időpontban (2011. május) vélhetően Románia éppen belép a schengeni övezetbe. Ha így lesz, akkor a környék egyik legizgalmasabb látnivalója, a Maros Ártér Nemzeti Park, pontosabban annak Pécska melletti szakasza, 15 kilométeres kerekezéssel elérhető a 47-es majorból. Ha nem, Battonyán keresztül, az aradi főúton is eljuthatunk Aradra, illetve Pécskára.

A nemzeti park Arad szélén a csálai erdőben kezdődik, ott látogatóközpont, információs anyagok és bérelhető sporteszközök várják a turistákat. Onnan három tanösvényen járhatják be a környéket, illetve kijelölt túraútvonalakon, a gátakon indulhatnak a Maros-ártér felfedezésére. Arad mindenesetre Battonyától 28 kilométerre található, aki nem akar odáig kerekezni, az Pécskánál is kijut a folyóhoz. A töltésen elgurulhat nyugat felé Szemlakra is, ahol nagyon szép, érintetlen ártéri növényzetben gyönyörködhet. Kemény és puhafás ligetek váltakoznak, keverednek, többféle fűzzel, fekete, fehér és szürke nyárral, valamint tölgy-szil-kőris együttesekkel találkozhatunk. A hagyományos legeltetéses ártéri gazdálkodás és a tudatos, gyérítő, nem a tarvágást előnyben részesítő erdőgazdálkodás hatására alig találunk tájidegen fajokat. Amit látunk (pl. gyalogakác), ott is megfigyelhető a gyérítés.

Pécska központjában álljunk meg egy pillanatra a szecessziós stílusú, gyönyörű mázas csempével borított ártézi kútnál, amelyből még ma is hordják a helyiek a vizet. Érdemes benézni a neogót stílusú hatalmas katolikus templomba, és megállni egy percre a település szülötte, Klebelsberg Kuno szobra előtt.

Aradon is érdemes körülnézni, a város látnivalói csak listaszerűen: Vasútállomás, református templom – itt volt Horthy Miklós esküvője 1901-ben, városháza, a minorita templom, az aradi vértanúk emlékműve, Szabadság szoborcsoport, Magyar Színház, aradi vár (nem látogatható), szerb ortodox templom. A helyi magyarság kedvelt helye a Casa Jelen, Jelen Ház, amely a Nyugati Jelen, illetve az Irodalmi Jelen lapok szerkesztőségeinek ad helyet, de étteremként is működik.

Pécskán, ha kimegyünk a Maros-partra, komppal át is mehetünk a folyó bal partjára. Az ártéri erdő a túloldalon is folytatódik, és két nagyon régi ortodox kolostort is felkereshetünk Újbodrog (Bodrogu Nou), illetve Munar falvak közelében. A Hodos-Bodrog kolostor 1370-ben épült, míg a Bezdin kolostor 1539-ből való, ez utóbbiban szerb szerzetesek vannak.

Egy komolyabb túra keretében elmehetünk egészen Csanádig, illetve a szomszédos Nagyszentmiklósig (Sannicolau Mare). Az utóbbi Bartók Béla szülőhelye, szülőházának falán emléktáblát találunk. Ezen a településen találta 1799-ben egy román paraszt az udvarán a környéken valaha fellelt legértékesebb régészeti emlékegyüttest, a jelenleg 23 darabból álló, vélhetően avar eredetű, ún. szentmiklósi aranykincset, melyet ma Bécsben a Kunshistorisches Museumban őriznek.

 

Daruvonulás

Tavasszal és ősszel, különösen csapadékos időben a madármegfigyelők valóságos Mekkája a kardoskúti Fehér-tó és környéke, amely Tótkomlósról kb. 12 kilométerre fekszik. A Körös-Maros Nemzeti Park kezelésében levő területen fedett madármegfigyelő állomások találhatók, előzetes bejelentkezéssel vezetés is kérhető. Daruvonulás idején nyílt napot is tartanak az érdeklődőknek. A környéken egykor létezett több szikes tó közül – a Csikóspusztai mellett - utolsóként megmaradt Fehér-tó szigorúan védett, oda csak engedéllyel lehet belépni. De mivel a pusztát jóformán kettéosztja a Hódmezővásárhely felé vezető, alig-alig használt aszfaltút, az út mellől is jól megfigyelhető a szikes puszta növény- és állatvilága. Sóvirágot, bárányparéjt biztosan láthatunk, a madarak közül vörösvércsét, egerészölyvet, búbos pacsirtát, illetve olyan vízi- és gázlómadarakat, mint a bíbic, a kis és nagy póling, a szárcsa, de gólyákat, szürkegémet és persze a hatalmas termetű darvakat is láthatjuk.

 

Pusztaprogram

Mivel Mezőhegyes és Battonya környékén az egykori hatalmas kiterjedésű löszpusztákat feltörték, és manapság szántókat találunk a helyükön, érdemes felkeresni azt a néhányat, amely megmaradt közülük. Érintetlensége miatt egyedi a kistompai rét, az azonban szigorú védettség alatt áll, csak a Körös-Maros Nemzeti Park engedélyével, vezetővel látogatható. A Battonyáról Kunágotára vezető út mellett található Gulyagyepet azonban érdemes felkeresni, bár kissé gyomos, találni benne értékes növényeket. Sokkal jobb állapotú az aradi út mellett, a várostól hat kilométerre fekvő Szionda-puszta, ahol ősszel a pettyegetett őszirózsa szép állományai is láthatók.

Battonyáról kifelé haladva, kb. 3 kilométer után álljunk meg a Balta-keresztnél, amely egy kunhalom tetején áll közvetlenül az út mellett az egykori Basarági-pusztánál. Ennél a keresztnél pihentek meg egykor azok a zarándokok – köztük az én nagyszüleim is – akik évente egyszer Kisasszony napján (szeptember 8.) – gyalog mentek a Lippa mellett fekvő Máriaradnára búcsúba.

Magyarország geográfiai szótára több mint 100 évvel ezelőttről ezt a meghatározást adja a nagyon kevéssé kutatott, a középkortól lakott pusztáról: „Szionda, puszta, Arad vmegyében, Pécska és Tornya közt. Határa róna s 5437 hold 114 négyszögöl két részre felosztva. Elsõ részbõl 600 h. szántóföld, 1000 h. legelõ, 988 hold kaszálló. Második részbõl 348 hold szántó, a többi legelő, kevés kaszállóval vegyítve. Földének fele a legjobb fekete kevessé homokos, igen termékeny, jó fûtermõ s marhahizlaló; másik fele sárga agyagos, kissé szíkes, szántásra nem igen alkalmas, csak legelõnek használtatik. Van rajta egy 60 holdnyi lapos, s a Szárazér megy keresztül rajta. Birja a királyi kincstár.” Érdekesség, hogy 1884. évi VII. törvénycikk értelmében a „Basarága és Szionda puszták Arad megyéből átkerülnek Csanád megyébe”. Tótkomlós esetében történt hasonló eset: ott Békés és Csanád megye harcolt egymással a település feletti fennhatóságért.

Manapság tejoltó galaj, mezei zsálya, csattanó szamóca, sziki üröm, pusztai csenkesz, macskahere, budai imola található a vékony szikerekkel szabdalt, esős időben erősen zsombékos pusztán. A Zarándi-hegység viszonylagos közelsége miatt csapadékosabb az éghajlata, mint a Marosháttól nyugatra fekvő pusztáknak (Montág-, Kopáncsi-, Királyhegyesi-puszta), és a só is mélyebben (1,5-2 méter) fekszik, mint ott, ezért flórájából hiányzik például az amott annyira jellemző sóvirág, viszont szép állományai vannak a bárányürömnek. A gyomok közül különösen a héjakútmácsonya állománya jelehhhntős, amely a túlzott nitrogéntartalom (egykori trágyakihordás nyoma) következménye.

Ez a puszta a határ túloldalán, Tornya (Turnu) településtől északkeletre, Varjas felé jócskán folytatódik, a román oldalon ráadásul még legeltetéses állattenyésztés folyik rajta.

 

Összeállította Szántó Zoltán, minden jog fenntartva.